Az első magyar nyomdai anyag Szerző: rastera

Tudtad, hogy az első magyar nyomdai anyag szinte egyidős Mátyás királlyal? Biztos tanultál történelem órán Hess Andrásról, de az nem biztos, hogy emlékszel is rá, hogy mit köszönhetünk neki. Több mint fél évezred távlatából most idézzük fel 2000 ezüst igaz történetét.

Finita Bude

A magyarországi nyomdászat története több mint 500 éves. 1473. június 5-én jelent meg az első ismert nyomdai anyag, a Chronica Hungarorum. A nyitómondat így kezdődik:

„Finita Bude annod domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andrea Hess.”

A latin mondat olyasmit jelent, hogy „elkészült 1473-ban Budán, pünkösd előestéjén Hess András munkája nyomán. Latinul fóliónak nevezik azt a könyvformátumot, amiben a mű készült. Ezt szakmai körökben ívrétnek hívják, aminek lényege, hogy az íveket összehajtják, és tulajdonképpen egy írólapnyi nagyságú oldalt kapunk. Ekkoriban a nyomdák még így működtek, ezzel pedig természetesen megalapozták a jövőt a digitális és az ofszet nyomtatásnak.

Chronica Hungarorum

A Chronica Hungarorum 133 lapot tartalmazott, ezek mérete nem volt túl nagy. Összesen tíz darab maradt épségben a Budai Krónika néven is ismert kiadványból. Magyarország történelméről szól, a hozzá kapcsolódó információkat különböző kódexekből rakták össze. Az ajánlást Hess András írta, ebből pedig egyértelműen kiderül, hogy hazánkban nyomtatták. Később Hess András nyomdájában egyetlen, de két részből álló kiadványt készítettek. Az egyik Basilius Magnustól a De legendis poetis, a másik pedig Xenophon Szókratész védőbeszéde című munkája. Annak okairól, hogy mindössze ennyi munka készült el a nyomdában, több magyarázat is született, de a legvalószínűbb, hogy a munkákat Vitéz János rendelte meg, ő volt a mecénás. A férfi azonban összeesküvést szervezett Mátyás király ellen, ami után ugyan kibékült az uralkodóval, de később megint megromlott a viszonyuk, így nem volt, aki finanszírozza a munkát.

De ki volt az a Hess András?

A nyomdász életértől kevés írásos emlék maradt fent, ezek az információk is leginkább következtetések, elméletek. Az biztos, hogy a betűtípus, amit használt leginkább az Európa-szerte ismert Lauer-műhely által kidolgozott technika volt, ezért minden valószínűség szerint ott, a római nyomdában tanulta ki a mesterséget. Az első magyar nyomdát állítólag kettőezer ezüsttel tudta megnyitni 1472-ben, ezzel sok európai országot megelőzve.

Nem az egyetlen ősnyomda

Sokáig tartotta magát az elmélet, hogy a Hess-féle nyomdán kívül ebben az időben nem volt más ilyen technika az országban, ezért „ősnyomdának” is nevezték. Néhány évtizede azonban kiderült, Budán működött egy másik is, minden bizonnyal 1477 és 1480 között, Confessionale néven. Ebben a három évben összesen három művet nyomtattak ki. A Confessionalét, a Hieronymit és egy búcsúcédulát. A két műhely megszűnése után fél évszázadot kellett várni a következő nyomdára az országban. Ennek ellenére nyomtak magyar könyveket, csak éppen külföldön. A nyomdaipar csak a XVI. században normalizálódott, az ország három részére szakadása után.